Csak egy nap... :D

Viola (ma 23:25itthon az ágyban)Apa meg Kam már megint kint alszanak anya hulla fáradt volt így ő is alszik már... :D megint enyém a lakás bár itt lenne Attila is.. :D de ő most Táborban van valahol Miskolc környékén... :D sajna én nem tudtam menni de majd megyek hozzá 15-én addig meg csak kibírom valahogyan... :D (legalábbis remélem hogy nem kattanok be.. :D nem töröm ki a nyakam és semmim se és nem dagad fel a szemem... úgy mint tavaly nyáron). Együtt fogunk biciklizni olyan jó lesz... :D Remélem hogy tetszeni fogok az anyukájának is mert most fogok először találkozni vele, eléggé izgulok... talán még küldök neki egy Jó éjt SMS-t ma este nem hiszem hogy már alszik bár kitudja... :D na de ne szaladjunk annyira előre holnap lemegyünk megnézni anyuval mamit... :D szeretnénk vele tölteni minél több időt az utazás előtt bár csak 10 napra mennek nagyon fognak hiányozni... :D Remélem nem lesz semmi probléma az utazással bár annyira nincs messze Anglia repülővel kitudja mi történhet az út alatt... de félig teli az a pohár úgyhogy nem lesz semmi baj rendben megérkeznek... és rendben haza is jönnek... :D most viszont mindenkinek mese szép álmokat és remélem egy két ember álma valóra is válik... :D

folytatás (nem is olyan rég 2)

Viola (01.06 zenesuli próba előtt ) húha az elmúlt napokban nem nagyon történt semmi és nem volt kedvem írni se de most megint rám jött az írhatnék ... szóval ott tartottam hogy szintén egy ilyen próba előtt megígértem Tominak hogy haza kísérhet... na ez volt az első hibám... :S az egyik darab kellős közepén elkezdett csörögni a telefonom... anya volt az.. kinyomtam... aztán megint csörgött.... és megint... 4-szerre kimentem és felvettem...

- Szia idáig miért nem vetted fel a telefont?? - hallottam anya kétségbe esett hangját.

- Anya zenekaron vagyok de hisz tudod...- mondat hogy megnyugodjon. 

- Nem érdekel most azonnal gyere haza...

- De anya... nem rohanhatok csak így el... - mondtam de akkor már tudtam hogy nem velem van a baj...

- Gyere haza mert 15 perc múlva indulok és nem akarom Kamillát egyedül hagyni...

- Hova mész??- kérdeztem kétségbe esetten

- Gyere haza és mindent elmondok...- Apával történt valami biztosan csak ő nincs otthon...

- Oké sietek... - mondtam és raktam le a telefont azonnal elraktam a fuvolámat nem volt időm magyarázkodni...csak annyit mondtam mennem kell... Hallottam olyanokat hogy anyuci pici lány rögtön ugrik a hív a mami és hasonlókat...Mikor haza  értem bebizonyosodott az amitől féltem... Apa balesetezett Szolnok környékén pontosan Cegléd és Törökszentmiklós között... 5 perc múlva anya mát mamáék kocsijából integetett de én csak álltam az erkélyen és néztem ki a fejemből nem engedtem a tudatom be az információkat.... a következő amire emlékszem az az hogy a lépcső házban állok Tomi ölel engem... nem tudom hogy került oda mióta beszél hozzám mit csináltunk addig... egy dolog térített magamhoz az hogy ő megcsókolt engem... Ez volt életem első csókja... és nem szívesen emlékszem erre... nem sokkal éjfél után anya szólt telefonról hogy apa jól van és hétfőn már haza is engedik... Egy héttel később csütörtökön Tamás elkísért engem reggel a suliba... Ez volt az utolsó csepp... aznap délután megmondtam hogy közöttünk semmi sem lehet... ezt mint aki meg sem hallotta azon a héten szombaton egy fellépés után megint megcsókolt de én már nem éreztem semmit.. csak vissza akartam kapni a bátyámat... egy jó darabig megint nem jártam zenekarra csak a kicsire... oda is csak nagyon ritkán... 

Egy kis apróság

 Viola (ma 23:22 itthon anyára várva)
ma egész nap egyedül voltam itthon meg néztem egy filmet ami egy cseppet felkavarta bennem az érzéseket. A címe Három méterrel a felhők felett. Végül is egy remek film ami rádöbbentett hogy nem szabad kihagy ni az elénk tárulkozó lehetőségeket. Igazából mostanában nem is hagytam ki semmilyen lehetőséget. Erre a legjobb példa azt hiszem Attila. Viszont Anna mostanában egyre több lehetőséget hagy ki szerintem egyszer ki kellene próbálni milyen rossz kislánynak lenni és nem mindig arra várni, hogy a fiúk legyenek rosszak... :D bár az tényleg jó érzés ha egy olyan fiú van melletted aki bármikor  képes őrültséget tenni veled.. :D arra már rájött hogy milyen az mikor egy fiú követelőzik mikor nem anyuci pici fia de ő még soha nem tette meg az első lépést azt hiszem hogy holnap ha át megyek akkor meg is mondom neki hogy legközelebb nyugodtan lépjen az a világon a legjobb érzés és nem csak magát teszi vele boldoggá... :D viszont vissza térve rám eléggé és az érzéseimre és a filmre amiben egy Hugo nevű srác elveszíti azt a lányt akit mindennél jobban szeret... elgondolkoztam. én soha sem akarom elveszíteni Attilát... SOHA. Legalábbis még egy jó darabig nem bár nagyon messze van (kb. 120 km-re)
és szeretem és minden este csak rá tudok gondolni lefekvés előtt... nem a munkára vagy a tanulásra nem csak rá nem mondom hogy teljesen bele vagyok zúgva de nagyon SZERETEM jobban mint idáig bárkit... csak azt nem tudom hogy ő hogyan érez mert mindig olyan kis szűkszavú mikor beszélünk de Úgy csókol ahogyan senki más... :D SENKI más... még Zsolti sem... ő az én személyre szabott angyalom ... :D Remélem ezt a naplót soha nem kaparintja kezei közé... :D sem ő sem Zsolti végképp nem Tomi... :D tényleg jut eszembe Tominak is sikerült az érettségi.. :D  Jaj és jön egy sörrel amiért leráztam róla egy idegesítő csajszit... :D remélem nem felejti el... Zsolti sem tűnik túl megviseltnek de azért beszélek vele holnap hogy feldolgozta-e már a rokona halálát... :S Én tudom milyen elveszíteni valakit... :S Éppen arra várok hogy anya haza jöjjön állítólag hoz nekem valami finom rétest, és kapott kitüntetést is. Annyira büszke vagyok rá...:D Egyáltalán nem vagyok álmos. Apa meg Kamilla horgásznak. Éjszaka kint alszanak a szúnyogok között. Hívtak engem is főleg Hugi, de az én eszem nem ment el, mint az övéké remélem a szúnyogok jól összecsipkedik őket... Na jó ez gonosz volt egy kicsit...:D Na de jó éjt remélem, hogy mindenki szép álmai lesznek azok közül akit szeretek... meg azok közül is akiket nem... :D

nem is olyan rég2

Viola (01.03 este otthon) 
Szóval ott tartottam hogy hát nem is leszek titokzatos a neve Lengyel Tamás. Tehát ő volt az akit annyira szerettem mint a bátyám és sajnos ez is éppen a zenekarhoz köthető ezért nem is rohangálok a próbákra. életem első zenekari próbája volt miután haza kísért Tomi. Később is mindig haza kísért ami jól esett -melyik leánynak ne esne jól egy kis törődés - aztán beszélgettünk a lépcsőház előtt rengeteget... és minden áldott alkalommal meg akart csókolni amit nem hagytam neki én csak mint a bátyámat szerettem. Soha sem volt nagyobb tesóm de mindig is vágytam rá egy nővérre akinek elcsórhatom a cuccaimat vagy egy bátyóra aki megvéd azoktól akik bántanak... De Tamás mindig is más volt a kereszt szüleivel élt, azért mert a szülei elváltak és egyiküknek sem kellet. Nagyon nehéz élete volt ez előtt is, és ő maga is eléggé zűrös természetű volt. Egyszer nagyon régen az én apukám és az övé össze verekedtek egy lakógyűlésen éppen ezért nem is nagyon örült apa hogy vele barátkozom egyáltalán. Abban az időben január közepén szintén vizsgára készülődve az egyik zenekari próba előtt megígértette velem Tomi hogy haza kísérhet..
- Kicsim éppen ideje lefeküdni. - szólt anyu a konyhából... holnap folytatom.. :D

nem is olyan régen

Nem rég
Viola (2012. 01. 03 zeneiskola) Ma már rengeteget gyakoroltam Gellérttel és most éppen Andreára, a korrepetitoromra várok, hiszen másfél hét múlva megint vizsga. Utálom, ezt az időszakot egy olyan évre emlékeztet mikor bármit megtettem volna, hogy egyik mára már szinte ellenségemmé vált ismerősömmel legyek. Mikor fuvolázom, semmi sem zavarhat meg; ez az egyetlen dolog, mikor teljesen átadhatom magam a zenének és olyan kor a világ gyönyörű megzavarhatatlan tökéletes ezért töltök oly sok időt mostanában itt, mert félek, hogy ha haza megyek, ismét rájövök, hogy senki sem szeret. Vajon van helyem ebben a világban? Másfél éve vesztettem el teljesen azt az embert, akit már szinte a bátyámnak tekintettem. Már legalább 13 éve ismerem és nagyon nehéz úgy tenni, mint akinek semmi köze hozzá. Igazából félek, hogy már senki sem tud engem úgy szeretni, mint ahogyan azt ő tette. Bár az igazat megvallva én soha nem voltam belé szerelmes, mert sikerült mindig valami olyan őrültséget tenni, ami már sok volt… 

- Hello. Te zenekaros vagy nem? – zavart meg egy számomra addig ismeretlen hang. Gyors összecsaptam a naplómat. Feltekintettem. Egy magas szőke srác állt mellettem vajon mióta áll ott? Olyan ismerősnek tűnt.

- Szia. Bocsi, de elmerültem mit is kérdeztél? – ezzel is nyerve egy kis időt, hogy rájöhessek ki is ez az ismerős idegen.

- Csak annyit hogy te nem vagy véletlenül kis zenekaros? – igen most már rémlik a kis zenekarban játszik talán harsonán vagy tubán nem is tudom pontosan, a legutolsó alkalommal mikor játszottunk hol is hol is…

- De igen bár mostanában nem tudat eljárni a próbákra, mert hát szinistúdiós vagyok, és pont egybe esnek a próbák – hát bár tényleg most a héten is lesz minden nap próba, amire el kéne menni, ha akarok szombaton szerepelni. Nem is tudom ki találta ki azt, hogy 7-én legyen az újévi koncert lehetett volna, inkább tegnap akkor ma nem kellet volna suliba menni…

- És jót csináltál az imént olyan gyorsan csaptad be azt a könyvet. – na, ne feltűnt neki. Ez szívás.

- Hát tudod én csak – lepillantottam a könyvre, az angolkönyvemben volt a napló hála a jó égnek- Én csak éppen angolt tanultam.

- Biztos nagyon okos lehetsz, ha még itt is tanulsz - igazából tényleg nem vagyok buta, sőt azt hiszem, helyén van az eszem… bár a helyesírásom katasztrófa, de matekból annál tehetségesebb vagyok.

- Ááá de hogy csak holnap szódolgozatot írunk – ami igaz is tényleg írnak a többiek, de én megyek a pszichológusomhoz. Mostanában Kamilla tanárnő kész rémálom. Remélem, hogy nem irattatja meg velem később.

- Akkor hagylak is tanulni - na, ne ezt már nem addig sem gondolkozom a múlton.

- Annyira nem nehéz meg már amúgy is tudom. Azt viszont nem hogy téged, hogy hívnak. –mondtam kedvesen vagy talán inkább kihívón.

- Jaj de illetlen vagy Weisz Zsolt az egyelten tubás a kiszenekarban- és olyan mosolyt villantott hozzá hogy rögtön elolvadtam.

- Hát örvendek Zsolti én pedig Nagy Viola vagyok és egyben a kis zenekar azt hiszem legidősebb tagja. – mosolyogtam vissza rá. Aztán leült, csak ült és nézett és figyelte hogyan tanulok olyan félóra múlva szólt Andrea, hogy most van rám 5 perce, ha gondolom, mert késik az egyik tanítványa. Elköszöntem Zsoltitól, és bementem 665-jére is eljátszani a vizsga darabomat…