Viola(2013. 01. 25. délután majd este)
A húgoméknak farsangi diszkójuk volt. előtte feljöttek hozzánk 4-en készülődni. eléggé komolytalanok még, mind azt hiszik hogy nincs náluk csúnyább ember a földön próbálkoztam megmagyarázni nekik hogy ez butaság hiszen mindenki szép a maga módján de mintha csak a falnak beszéltem volna. megcsináltam a hajukat a sminkjüket mikor eszembe jutott,hogy senki sem írta hogy nem lesz ma kis zenekar. gyors megnézem fb-on és tényleg menni kellet volna gyors felöltöztem és mentem mindössze négyen voltunk így elindultunk Zsoltival sétálni. Tudtam hogy beszélnünk kell mert ez így nem mehet tovább. Azt hiszem hogy nem meséltem el de végül is mi csak barátok maradtunk. Ha majd lesz időm és energiám befejezem a történetet. És azután jött Attila. Már 9 hónapja együtt vagyunk... és ilyen kor jön az az utálatos de. Ugyanis képtelen vagyok ellen állni. Hogy minek? A helyes kérdés inkább az hogy kinek. Igen nem véletlen egybe esés az hogy pont vele sétáltam. Ugyan is egy hete kicsit elborult az agyam. Nem hibáztatom őt. Ő nem csinált semmit; neki elég egyszerűen csak létezni.. na szóval haza kísért mesélt hogy milyen volt Svédországban. Kb. fél tízig beszélgettünk és megcsókoltam. nem tudom miért. Csak megtörtént. de jól esett és a legrosszabb az volt hogy nem éreztem rosszul magam. és ez megismétlődött hétfőn is. Attila nem tud róla. remélem hogy nem is fog vagy ha mégis akkor én akarom neki elmondani. közben rengeteget gondolkoztam azon hogy már nem úgy érzek iránta. de rájöttem hogy szeretem és hiányzik csak annyira elvoltam foglalva és a vizsga is leterhelt hogy kellett valaki akiről tudom hogy megoszthatom a terhet. Ennyi de kicsit vissza hozta az összes eddig elnyomott dolgot.
mik is voltak ezek az elnyomott dolgok? na akkor most leírom a történet végét:
Viola (01.06.)
Valóban így van..én egy bonyolult lány vagyok..rengeteg titkot és rengeteg érzést tartok magamban.. sokszor nehezen állom meg hogy ezeket a titkokat és érzéseket magamban tartsam..de még se mondom el őket.. ezért próbálsz belenézni a szívembe..és csak nézel..nézel... de semmit sem látsz..Semmit!
Kedves naplóm!
Ne haragudj hogy csak úgy abba hagytam az írást csak egyszerre megjelent Ö! Annyira jól érzem most magam. :D Képzeld el! Szeretem Zsoltit! nos csak beszélgettünk, és elmesélte hogy ő nagyon szeret egy lányt. Aki nem szereti viszont. Ekkor már sejtettem hogy nem én vagyok de csak erősködtem hogy mondja el hogy kit szeret. Lehet hogy kár volt elmondta hogy szeretni Emy-t. (Egy klarinétos csajszi aki kicsit más mint úgy az átlag; nem őrült csak más a stílusa. amúgy egész jóban vagyunk.) Nos megöleltem hogy érezze hogy mellette állok, és hogy rám mindig számíthat. :S Na ekkor jött a mesébe illő meglepetés. Megcsókolt; de nem csak egy puszit adott a számra hanem úgy igazán. Minden porcikám beleremegett. Teljesen magamon kívül voltam majd nem lekéstem a buszt. :D Gabica is rögtön vette a lapot mikor nem tudtam csak mosolyogni és majd ki csattantam az örömtől. :D minden olyan szép és vidám semmi sem tudja elrontani a hangulatom és a legjobb az egészben hogy pénteken újra láthatom. Na de most megyek mert még földrajzot kell tanuljak.
Viola(01. 07.) földrajz dolgozat után
Hogy lehetek ekkora marha. és én még azt hittem szeret. :S soha többé nem bízok meg semmibe és senkibe. Főleg nem benne. Azt mondta tegnap este hogy reméli hogy nem álmodik. Lehet hogy megint én vagyok a hibás nem kellett volna beleélnem magam. Ennyi volt, de nem fogok teljesen szét esni. Nem tehetem meg. Most nem. A földrajzra oda sem tudtam rendesen koncentrál. még szerencse hogy nincs több óránk. Majd a stúdió elvonja a figyelmem. Ha haza értem egy nagy kád forró fürdőt veszek, és elfelejtek mindent. Holnap zenekar. Na de megyek mert meg jött Petra majd ő segít nekem.
- Halihó csajszi! Te meg mit írogatsz olyan szorgosan? Csak nem valami szerelmi bánt?
- Helló! Honnan tudta?
- Minden az arcodra van írva. Ja és a csoki. Meg hogy írsz. Ennél már jobban ismerlek. Ilyen utoljára a karácsonyi buli előtt voltál. Barna miatt. Úgy hogy mesélj.
- Szóval tudod meséltem hogy túl léptem B-n bár nehezen de nem egyedül. Szóval őt Zsoltinak hívják gyere nézd csak meg. - megmutattam neki facen.
- Igen helyes, és honnan is ismered?
- Együtt zenekarozunk.
- És?
- Mi és? Mit akarsz még tudni?
- Meghívlak egy forró csokira és közben te mindent elmesélsz. Kíváncsi vagyok mi tudott ennyire padlóra küldeni.
- Kikérem magamnak! Én nem vagyok a padlón csak fölötte összeomolva lebegek. - ekkor elnevettük magunkat. kicsit jobb lett a kedvem.
- Tényleg nem vagy a padlón. Még mindig nem eléggé. - elindultunk a forró csokishoz.
- Nos szóval akkor mi is történt? - Petra kíváncsian kérdezte.
- Tényleg nem hétfőn volt az első próba felvételi?
- De. de most nem próbáld meg elterelni a szót szóval.
- Na jó. Szóval tegnap nem volt fuvola órám és ezért együtt végeztünk. Beszélgettünk és elmondta hogy nagyon szomorú mert úgy gondolja hogy akit szeret az nem szereti viszont. Nos én ekkor még nem tudtam hogy akit ő szeret az nem más mint az egyik klarinétos csajszi. Ő Emőke. Elég fura természet, de én tudtam hogy még mindig a volt pasiját szereti ezért megöleltem Zsoltit. Nem akartam semmit mást csak tudatni vele hogy nincs egyedül, és és.. - elcsuklott a hangom könnyek jelentek meg a szememben.
- És akkor ő megcsókolt téged, igaz?
- Igen. Ő.. nem... nem tudta hogy én szeretem előtte... de olyan jó volt.
- És akkor most mi a baj? Nem értelek hiszen szeret, te is szereted, akkor mi miatt vagy ennyire kiborulva Barna is elmondta hogy mégis csak szeret?
- Nem. Ma földrajz óra előtt megnéztem az üzeneteimet. És a következő üzenet fogadott:
nézd, nagyon jól esett, hogy... hát tudod a tegnap este szétfagyás híján nekem megérte...
Légyszíves én... csodás lány vagy, okos is, meg szép meg minden... csak az a baj, hogy... kicsit más vagy... És maradjunk csak barátok én... azt szeretném...
Ez az ami annyira padlóra küldött, mert én már azt hittem végre találtam valakit aki szeret. :S
- Nyugi csajszi. Majd egyszer megtalálod azt aki ilyen "kicsit másnak" is elfogad. Még ráérsz. Nincs ami sürgessen. Majd minden jön akkor amikor itt lesz az ideje. Ne is foglalkozz egy ilyen kis hülye pöccsel nem tudja mit veszített most örökre el.
- De minden egyes ilyen csalódás felszakít egy sebet.
- Ne foglalkozz a sebekkel. Se azokkal akik okozták. Mert a seb beforr, de a heg mindig emlékeztetni fog arra hogy kiről tartsd távol magad.
- Igazad lehet. Na de menjünk vissza hátha megjöttek már a többiek.
Mondtam már hogy mennyire imádom Czitit? A mai napon a világ legjobb gyakorlatát csináltatta velünk. Meg kellett éreznem hogy ki az aki vonz magához. Az embert ő jelölte ki. Persze pontosan részletesen tudott mindenről ami lezajlott köztem és Barna között és naná hogy őt választotta. Utána bíznom kellett benne. Neki kellett engem vezetni... és végül egy kis forrószék. hát mit ne mondjak eléggé szaftos dolgok lettek felhántorgatva. Pl. a leszbikus szerepünk Orsival. mennyire éreztem magam zavarban, miért vállaltam el, most is eltudnám-e játszani, vannak-e előítéleteim, és miért nem szeretem Tamást, ( igazából ez a kérdés minden egyes alkalommal kérdés de mindig vannak újak akik nem értik a történetet... ) És jött a kérdés Czititől hogy miért vagyok szomorú, miért nem nevettem ma, miért nem tudok mosolyogni őszintén, mint máskor? Elkezdtem elmesélni de nem jöttek a szavak. Sírva rohantam ki. Cziti utánam jött megvigasztalt. haza mentem. Másnap nem mentem zenekarra. Képtelen voltam találkozni vele... úgy éreztem hogy ehhez nincs elég erőm. itthon voltam egyedül. Álomba sírtam magam. Szombaton és vasárnap sem volt jobb a helyzet. ki sem mozdultam tanulni próbáltam de nem tudtam a tananyagra koncentrálni. El-el sírtam magam. Anyának fogalma sem volt mit tehetne. Felhívta a pszichológust és keddre egyeztetett vele időpontot. Hétfőn este fuvola óra után mentem ki az ajtón és kit láttak szemeim. Megvárt. Nem törődtem vele. én csak képtelen voltam. Megfogott átölelt és azt mondta nem lesz semmi baj. Nem is lett. megbeszéltük hogy fontosak vagyunk egymásnak. Barátok maradtunk.
'két hét múlva'
Fellépés lesz a galériában. :D már alig várom. Pénteken sütök Zsoltinak, Norbinak és Gabinak egy tortát. :D már alig várom. a pénteket. :D na de megyek is...
