Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen.Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni.És észreveszem hogy más fiúk is léteznek.A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra.Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém…Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem…és most az egyszer nem miattad,hanem magam miatt.
2013. július 14., vasárnap
tehát ez is eljött
igen a holnap műtenek... nem nagy műtét csak az orrmandulámat veszik ki meg belsőorplasztikát csinálnak. :D de mégis csak az orromba fognak matatni és ettől tartok... egy kicsit de nem ez az amitől én igazán félek.... jobban tartok attól hogy nem kelek fel az altatásból...de még ez sem vészes. a legrosszabb hogy Attila megy birminghambe és repül... féltem őt na de mára csak ennyi futotta. a műtét után remélhetőleg élve jelentkezem. :D Ciao! :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése